Zé....

Bez kommentarza, tylko mysli....

"" - Az egészben az a furcsa - gondolkozott 'berek' képeit nézegetve - hogy szinte éppen csak érintettük egymás életét. Az a pár óra a mit együtt töltöttünk...
S most ismét ez a 'dzsini' footprint. Hm.
- Hisz nekem is oly sokszor eszembe jut! Jeleztem is neki.
Szerelem? -tette fel magának a botor kérdést. S mikor az első neuron rezdült, hogy ez megfogalmazódjon agyának idegpályáin, már tudta is a választ: nem. A vágy, hogy szeressék, s ő is szerethessen. Ez az amit érez. S mikor egy emberrel jól esik foglalkozni, mikor eszünkbe jut, hogy vaj'h most merre és mit csinál...
- Megint elkalandozok! - állította hűvös lemondással magát.
- Krakkó. Pfff. Pokol messze van...

Nincs tépelődés, útkeresés, megoldáshalmazok racionálissá bogozása. Csendes elfogadás van. Nehéz, lassan mozgó, szürke, őszi köd. Kint is, bent is.

- Tulajdonképpen szeretem az őszt. S a ködöt is. - mosolygott magán, hogy a kilátástalan helyzetekben is megtalálja a szépséget.
- A nap mindig kisüt.- s ez úgy tűnt szép gondolat egy röpke és furcsa I-zenet (e-mail) lezárására. Még játszott egyet a fényképeken pajkos gondolataival, s kitette az utolsó pontot."


...nos, most e fenti egyperces szaladt ki belőlem feléd...neked...

Zé"

Ezt hallgattam közben: