Lassan sok lesz a halálhírekből.
Whitney Huston.
A The best ever. És a leginkább számomra szentimentális.
Valószínűleg soha nem fogom már máshogy hallgatni a dalait, mint emlékekkel P.-vel, hosszú délutánokkal a kanapén, filmekkel és békével.
Voltak időszakok, meghatározó dalokkal, az utolsóban (mikor ezt még nem tudtuk) az All at once - valószínűleg tudat alatt már tudtuk hogy ez így nem lehet tovább.
"...Holding on to memories
And it hurts me more than you know
So much more than it shows
All at once..."
Aztán visszataláltunk egymáshoz.
És más dalok jelzik az utat.
De Whitney mindig marad.
Mostmár emlékként.
No comments:
Post a Comment