Jak zwykle....
The Cell from Alexander Kargaltsev on Vimeo.

Horvátország bevehetné/Chorwacja mogłaby wziąć
Mélyebre megyünk / Idzemy głębiej
Minden csókot védünk / Ochronimy wszystkie pocałunki
Amilyen az Adria, valójában / Jaki Adriatyk jest na prawde
A hatalom szolgálni van itt / Władza jest tu, zeby słuzyćAmi talán eltűnik emlékeink közül, az az arany színű nap.
Az első csók ideje, te és én.
Szerelmünk véletlen tanúi, míg eltelik az óra.
A falakon gyengédségünk nyomai, ez a lakás.
Ref:
Mikor lejár az idő, és lassan múlik,
Még egyszer szeretném érinteni, csak gondolatban
Azt a tökéletes napot, szerelmünk napját.
Mikor eljön az idő, magamért akarok
Két-három percig, csak rád gondolni,
Mielőtt az örök sötétségbe vész.
Szeretnék egy arany napot, napfényben fürdőt.
Miért lefekvés előtt merül fel bennem az a nap.
Eldobált ruháink az ágy mellett, te és én.
A nap sugarai, az izzadtság a hátadon, és szemed fénye.
A fény, ami bevilágítja boldogságunk.
A szomorú vég.
The 500th post!!!!