Igy elunk most

 Hat igy.

2xer siram el magam a buszon ma reggel.

erre:

https://hvg.hu/itthon/20210323_covid_ellatas_orvostanhallgatok

"Csodálattal beszél azokról az ápolókról, osztályos orvosokról, akikkel együtt dolgozik. “Igazából nem tudom, hogy tudják ezt hónapok óta csinálni. Van, aki havi 260 órában dolgozik és havi 4 pihenőnapja van csak. Felváltva két nappal, két éjszakai műszak, ami 12 órás” "

"Vannak hallgatók, akik az egész oltópontos munka megszervezését vállalták, az ő munkájuk a legnehezebb, és ők a hivatalos munkaidejükön túl is folyamatosan dolgoznak, gyakorlatilag nélkülük, és a rengeteg egyéb feladatot ellátó hallgató nélkül nem lenne oltópontos oltás” "

"Nehéz ilyenkor, mert az ember látja a realitást és nem tudja elsütni az üres frázisokat, hogy „nem kell elkeseredni”, vagy „fel a fejjel, lesz jobb is” és társait, mert sokszor nem valószínű, hogy jobb lesz és hazudni és hamis reményt táplálni nem akar az ember. Sokszor csak a megértő csend az, ami segít."