10 percel késöbb:
Enc még mindig a tabletet nyomogatja, Én már az ajtoban:
- Enc: Azonnal, csak ezt még learatom...
(Ilyen trópikus! Farmvillel játszik x éve és vannak mindenféle ültetvényei, azokat meg aratni kell...)
10 percel késöbb:
Enc még mindig a tabletet nyomogatja, Én már az ajtoban:
- Enc: Azonnal, csak ezt még learatom...
(Ilyen trópikus! Farmvillel játszik x éve és vannak mindenféle ültetvényei, azokat meg aratni kell...)
Indulás elött, szombat délelött:
- Enc: Meg kell még gyorsan szerveznem egy fuvart! (Nem mennék bele, hogy szombat van és dolgozik)
-Én: Ja, nekem meg ki kell még teregetni a melltartókat!
Adventures of life, with me...
This year I put on linen and mocasins in April and shorts in May.
Mean to be a long, hot summer.
Hopefully.
Tilos Grecsót olvasni tömegközlekedési eszközön. És ezt csak Ő tudja, ezt az alföldi hangulat-érzés-illatot itt a krakkói 13as villamoson, péntek késő délután, a hazafelé tartó tömegben. Azt hogy itt vannak ugyan, de Én vagyok rettentő messze.
S még jó hogy az óriás Versace van rajtam és semmi se látszik...
Az idei ausztrál dal az eurovizió kvintesszenciája.
És az enyém is most.
Playlist, undefined.
Az a pillanat amikor kérsz valami egész mást a barátaidtól és az a válasz, hogy "Jó, a kolbászt is hozzuk!" ....
Na, az a pillanat amikor tudod hogy itthon vagy.
Mindenki, mindenféle bajai és problémái után, néhány repjegy tulajdonosaként most van az a pillanat hogy kimondhatom:
Megyek Lisszabonba az Euróvízióra.
Huhh...
Euforia majd mindjárt.
Amikor majdnem 100 gyerek, na jo középiskolás hajol fölé és dolgozik a Lengyelország kvizeden.
Na, azok a nagy dolgok.
Tökmindegy hogy a fönököd mit gondol egyébként a dologrol. És tényleg.