Idén sem vártuk ilyen gyorsan.
Különös a kapcsolatunk, egyfelől majdnem szülői, másfelől pedig a "legkevésbé várt" - ha megjön az a nyár végét jelenti - szabad fordításban errefelé (ti. Lo.): hideg, esős, szűrke és ködös.
De Ő hozza a reggeli ködöt amitől a város olyan mint egy mágikus mese díszlete, a késő délutáni aranyló napsütést (ami tényleg aranylik - ilyen máshol, nincs), a hosszú hétvégi sétákat a bíbor, barna és sárga parkokban.
Az első forró Krupnikot meg forralt bort a Prowincja-ban.
Az imádott sálakat és bőrkesztyűt, amitől olyan elegánsan érzem magam.
A mécseseket, hangulatfényeket, sok párnát és nyugalmas-olvasós estéket.
A szeptember a kedvenc hónapom Lengyelországban.
Csakhogy mamég augusztus 31.-e van, az isten szerelmére.....
I przyszła znów……
W tym roku tez nie spodziewalismy tak wczesnie.
Mamy skomplikowane relacje, po z jednej strony prawie rodzinny, a z drugiej jest ona najmniej oczekiwana – jak przyjdzie to oznacza koniec lata – rozum: tu, (Polska): chłodno, mglasta i szaro-brudno.
Ale Ona przynosi te mgły poranne, w którym miasto wyglada jak z magicznej bajki, te słoneczne, pózne popołudnie, (które tu, naprawde jak złoto swicie – cos takiego nie ma nigdzie indziej), te długie, weekendowe spacery sposród złóto-purpurowe drzewa Plant.
Tego pierwszego goracego Krupnika, i grzanego wina w Prowincji.
Te ukochane szale i rekawiczki – w których czje sie tak elegancko.
Te swieczki, lampki, natroje, duzo poduszek i długie-cztające wieczory.
Wrzesień, to mój ulubiony miesiac w Polsce.
Tyle, ze dziś jeszcze jest 31.-ego sierpnia, na litosc Boską!
