Nem is igazan talalok szavakat arra hogy hogyan lehet egyetlen film cimenek hallatan, a panel toveben, egy forro augusztusi ejszakan, igy osszejonni.
Osszevillani.
Mert ez villanas. Irtozatos ereju, eszmeletlen es elkepeszto.
Yes, we will always love you.
And yes! We are all responsible for that end.
One of, if not the best documentary, ever.
Whitney
2018
MOS, with Nina
Tylko decyzje zmieniaja zycie.
Zaczytane pod Jubilatem na przejsciu, na koszulce jakiegos chlopca.
10 percel késöbb:
Enc még mindig a tabletet nyomogatja, Én már az ajtoban:
- Enc: Azonnal, csak ezt még learatom...
(Ilyen trópikus! Farmvillel játszik x éve és vannak mindenféle ültetvényei, azokat meg aratni kell...)
Indulás elött, szombat délelött:
- Enc: Meg kell még gyorsan szerveznem egy fuvart! (Nem mennék bele, hogy szombat van és dolgozik)
-Én: Ja, nekem meg ki kell még teregetni a melltartókat!
Adventures of life, with me...
This year I put on linen and mocasins in April and shorts in May.
Mean to be a long, hot summer.
Hopefully.
Tilos Grecsót olvasni tömegközlekedési eszközön. És ezt csak Ő tudja, ezt az alföldi hangulat-érzés-illatot itt a krakkói 13as villamoson, péntek késő délután, a hazafelé tartó tömegben. Azt hogy itt vannak ugyan, de Én vagyok rettentő messze.
S még jó hogy az óriás Versace van rajtam és semmi se látszik...