Cowboys & Kisses

The DC Cowboys

Krakkóban járt az Ősz

Krakkóban járt az Ősz..... parafracując Ady'ego:

"Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Krakkóból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt. "

2011. augusztus 27., Planty

Two projects

Backstage - Karol Radziszewski

Was in Bunkier Sztuki at the begining of the spring.




FearLESS - Instant

Was in NYC.

INSTANT @ La Petite Mort Gallery from The Fearless Project on Vimeo.

Tramwaje Mostem/Villanyosok hidakkal

Ma végre eldőlt hogy szombattól felújjítják azt a hidat amin munkába járok.... Tavasszal kelett volna, de akkor nem volt rá pénz, mostmeg már muszály még a tél előtt megcsinálni.
Ugyhogy 2 (kettő) nappal a munkák előtt bejelentették hogy akkor bocs, de kicsit változik a közlekedés.... 6 villamos és 3 buszvonal érinti a Wolnica teret - ugye, ahol lakom - ezeket mind elterelik. A város villamoshálózatának leggyengébb egyben legforgalmasabb szakaszán lakom, a közelben nincs másik olyan vonal ami legalább részben lefedné ezeket a vonalakat így jó nagy kerülőre készüljenek az utazók azon a 2 vonalon amit nem függesztenek fel. A buszok pedig teljesen más felé fognak menni.
Na nekem ez azt jelenti hogy a legközelebbi bármilyen megálló 15 perc menés..... és még át is kell szállni utána hogy bejussak az irodába.
Mondjuk szombatig fordított a helyzet: erre kerültek más vonalak, ugyhogy 8 vonal járt az ablakom alatt....ez 2,5 perces időközt jelentet két villamos között.

550

Ja es az elozo post volt az 550-ik.....

Vihar

Bennem.
Nem, nem pasi.

Inda, hol vagy??



"s most az életem, mint a vihar

Nem érdekel, ha az éjszaka nem hoz álmot mar.

Most élek, ugy ahogy mindig is akartam

Megkuzdottem erte de ujra megtalálom a módját."

The Hit of the summer

Mirami & Vova Zi Lvova - Sexualna

Nebojte'se!

The first ever pride in Praha.....;))

Adverb:


Song:


How was it?

Sekret

Lwów to dla mnie zagranica,
Śpiewny język, stare kino...
Lwów to dla mnie tajemnica -
Niezaznana nigdy miłość.
Lwów to czas, co się oddala,
Przedwojenny elementarz,
To Wesoła Lwowska Fala...
No i Łyczkowski Cmentarz.

Autor: Roman Kołakowski, „Pocztówka z Wrocławia”

Ja też nie jestem..../Én sem.....

no, co tu mówić dużo..... Jestem w absolutnym szoku.... Może niedoceniam Polaków??
Chyba, faktycznie powinnienem przejąc opinię Jaoanny Szczepkowskiej, która piszała w Wysokich Obcasach nie tak dawno że jakbysmy pozwolili Polski "oglądać za" zamiast mówić o nietolerancji, to byśmy się zaskoczyli mocno z tym, co ten naród mysli na prawdę, i jak odbiera różne zjawiska.....
Otóż proszę Ja ciebie.... Jest pierwszy sołtys gej.... co prawda na Pomorzu, no ale to też Polska... szczególnie że "ostatni autobus odjeża do Wejherowa ok. 18-ej" (a z Wejherowa można złapać SKM-kę do Trójmiasta) a to czyni wsi Leśniewa miejscem "na totalnym zad...piu"

"Dlaczego opowiadam swoje życie? Żeby udowodnić sobie, że nie muszę się już bać i dla innych gejów i lesbijek. Nikt nie może mi powiedzieć: Tobie to dobrze, jesteś z Warszawy, tam ludzie są bardziej tolerancyjni. Otóż ja z Warszawy nie jestem."

To również pierwsza osoba jawny gej, który pełni jakąkolwiek posadę "władzy oficialnej".

Gratuluję i zycię - Polski odwagi, a Mu sukcesów.

Calmly/Spokojnie/Nyugalom

I'm still standing....


The best ever version - David Fourie

For a good long weekend

Da odem na tren iz Zagreba

Just a while away from Zagreb:


Minea

Iz Subotice....

Iz Subotice, s ljubavlju..... Kraków, kochany! Wracam.

Szabadkáról, szeretettel..... Krakkó, drágám! Jövök.

Vajdaság.....

Holnap is megyek. Dalmával.
Csak a szokásos:
Piac - Korzó - (kötelezően) Pionir bolt (nem, nem kisdobos leszek vagy ilyesmi, csak ez a neve az édességgyárnak....;)) - Ebéd a Boss teraszán (a képtár udvarán - a Reök palota mellett a magyar szecesszió messze legnagyobb alkotása)

Ez így egy "szokásos" kiruccanás...... és nagyon örülök annak hogy ezt mondhatom.

Egyre erősebb az érzés:
Ez így van jól..... mert ennyi energiát és érzelmet bennem kevés hely szabadított fel.

Szabadka és Vajdaság elpusztíthatatlan vitalitása és élni akarása.

És nekünk halovány fogalmunk sincs hogy ez mit is jelent.....

Majd megpróbálom szavakba fogni, drága P.!

2.

Megint...... Masodik.

Ennek pedig nem kene hogy bantson, merthat lattam egyszer eloben, igaz beszeltunk majd ket hetet, folyamatossan. AZtan ott az az elszalasztott lehetoseg - ami nem is az mert azt vartam hogy ramszol telefonon, ehelyett irt a neten.....
Es most ez.
Legalabb oszinte, es elmondja, ez (is) nagyon szimpatikus.
Nyilvanvaloan ertelmetlen egyszeri dologrol lett volna szo. En ott, O itt. Nyilvan - ez nem kerdes.
Megis egyfajta szomorusag - nem bosszusag vagy duh - fogott el, hogy megint?!

P. azt mondta hogy neki is (33) 35 evet kelett varni....
Addig meg van nehany evem......es nem kivanom keseregve tolteni.
Ugyhogy engedelyeztem magamnak egy jó vajdasagi ebedet, meg egy delutan onsajnalatot.
Es a szerb pasik meg mindig szepek....majd nezelodom.
Ennyi.

Foszlanyok..... Fragmenty.....

Vajdasag......

Egy egyszerusegeben megrazo level a Rózsa utcabol....
Egy picit talan-talan visszadja egy reszet azoknak az erzeseknek amik ide hoznak, mindig vissza...

Hadžić, és egy emlék a Duna utcából

Milyen szegény lehet az, akinek még emlékei sincsenek, mondja a tanárnő, amikor megérkezik és leül velem szemben a Duna utcában a cukrászda elé. Személy szerint újvidéki tartózkodásaim alatt nemigen szoktam ide járni, s még reá vártam, mintha turista lennék, magam is megdöbbentem az egymásba olvadó hangulatos házak szépségén. Elégedetten nyugtáztam, hogy tatarozáskor jó munkát végzett a város, a múltat idéző homlokzatok – amelyek színei az előttem levő fagylaltos kehelyben köszönnek vissza – a város egykori lakóinak igényességéről mesélnek a mának.
A tanárnő egyetemi éveinek emlékét keresve kívánt ide jönni, némi nosztalgikus hangulat reményében.
Ugye, te is szeretsz itt, amikor Újvidéken vagy, állapítja meg.
Mit mondjak? A Duna utca számomra a kilencvenes évek délszláv háborújának és az utána következő szegénységnek a metaforája. Itt nyílt az első turkálók egyike, ahol nyugati selyem blúzokat vagy vastag szoknyát keresni járni a mély elszegényedésbe való belenyugvást jelentette, az udvarok mélyében megbúvó butikokban az ócska svercáruk között serdülő lányok itt találták meg a „divatcikkeket”, amikben szépnek érezhették magukat, és olykor itt lehetet találni olyan olcsó strapacipőt is, ami nem szakadt le a lábunkról már másnap.
De nem ez a fő emlékem innen.
Egy nyári szombati nap emléke kísért, amikor a lányommal egy kis költekezést is megengedtünk magunknak és leültünk éppen ide egy fagyira. A déli napsütés, a körülöttünk nyüzsgő emberek, az édesség-hozta boldogságérzet hatására szinte emelkedett hangulatban kezdtünk hazaindulásra készülődni, én éppen a táskámmal bajlódtam, amikor megállt előttünk egy néni. Igényesen megvarrt, mondhatni csinos ruhában, egyenes tartással, élénk piros rúzzsal az ajkán, fésületlenül. Pénzt kért, konkrét összeget, halkan. Ma is szégyellem azt a pillanatnyi bosszúságot, amit abban a pillanatban éreztem, mert nemcsak hogy pénzem nem volt túl sok, hanem ráadásul a pénztárca is valahol a táska alján a jegyzettömbök alatt bújkált és sehogy sem akart előkerülni. Némi ügyetlenkedés után végül mégis a néni kezébe nyomtam a kért kis pénzecskét, s nagy nehezen összepakolásztam a holmimat, hogy az asztaltól felállva elindulhassunk. S akkor a lányomra néztem, s megdöbbentem: ült mozdulatlanul, s az arcán peregtek a könnyek. Tekintetét követve megfordultam, s megláttam a nénit. A cukrászda melletti kapualjban állt, mohón, szinte remegve nyalta a fagylaltot... Anyu, mit lehet tenni, hogy az öregek ne kényszerüljenek így élni? így a gyerek, s válasz azóta sincs.
Nincs válasz, ellenben van magyarázat. Sok-sok, egyazon gyökerekre visszavezethetően. Most is, Goran Hadžić háborús bűnökkel vádolt szökevény elfogása kapcsán (hol máshol, mint éppen itt, Vajdaságban bújkált, amikor letartóztatták). A hétévi rejtőzködéshez sok-sok néni sok-sok fagylaltja kellett. A Modigliani férfi portré, aminek eladási kísérlete állítólag elvezetett „Szlavónia, Baranya és Nyugat Szerémség (háborús) szerb autonóm területének” és a „Krajinai Szerb Köztársaságnak” az egykori rettenthetetlen „vezetője” felé, 10-15 millió eurót ér. Hogy mennyiért vették ezt a képet Párizsban a háborús urak, ki tudja, de az bizonyos, hogy a pénzt mások kifosztásával, háborús körülmények között szerezték, miközben nemzeti érdekekre esküdtek, és a nemzettársaik üldöztetésére hivatkozva, életeket tettek tönkre. (Mivel is terhelik: Hadžić a vádak szerint részt vett 20 ezer horvát elűzésében Vukovár elfoglalása után, vezetése alatt a szerb csapatok 1992-93-ban horvátok – és baranyai magyarok – elleni bűncselekményeket követtek el, gyilkoltak, házakat gyújtottak fel, fosztogattak, s felelősnek tartják őt a Kelet-Horvátországból elhurcolt horvát hadifoglyok és nem szerb, közöttük magyar civilek feletti kegyetlenkedésekért is, nemcsak a háborús övezetekben, hanem itt a közelünkben, a mitrovicai és a Becskerek környéki táborokban is... )
A vádirathoz nem írhatom hozzá a Duna utcai néni emlékét. Azt az emléket, ami ma is fájóan élő, nemcsak itt a Duna-utcában, hanem minden alkalommal, amikor kéregetőt látok az utcán. És sajnálom, hogy nem vagyok Modigliani, hogy a szemem előtt ma is itt látott képet lefessem: az idős mohó arcot, a ráncos remegő kezet, a szenvedésben is egyenes testtartást, ami minden szónál, minden vádiratnál többet mondana az ember ember elleni tetteiről. Azok után is, amikor ezek a martalócok letöltik büntetésüket, és visszajönnek – hogy itt éljenek közöttünk. Mert már ilyen is van. Pedig a délszláv háború húsz évvel ezelőtt kezdődött.
Friedrich Anna

Film.... :*

Literacko....

Kārlis Vērdiņš

Poeta, krytyk i tłumacz, urodzony 28. lipca 1979 roku w Rydze. Ukończył Kulturoznawstwo na Łotewskiej Akademii Kultury. Od roku 2004 pisze doktorat na temat łotewskiej prozy poetyckiej na Uniwersytecie Łotewskim. Jego recenzje i eseje są regularnie publikowane w prasie łotewskiej. Verdins tłumaczył dzieła współczesnych poetów amerykańskich, angielskich i poetów europejskich z innych krajów. Wydaje poezję od roku 1997 i jest autorem dwóch tomików wierszy. Przez kilka lat pracował jako redaktor Encyklopedii Łotewskiej. Poezja Karlisa Verdinsa była tłumaczona na 16 języków i pojawiła się w kilku antologiach, w tym w antologii młodych poetów Europy Centralnej i Wschodniej "A Fine Line" (Arc Publications, 2004).

Come to Me

Niosłem ci kanapeczkę z serem. Była druga w nocy, wszyscy spali, sklepy zamknięte ale w barze I Love You dostałem kanapeczkę z serem.
Jechałem taksówką z kanapeczką z serem dla ciebie, bo leżałeś tam smutny, może nawet chory, a w domu nie było niczego do jedzenia. Była naprawdę droga, sześć z groszami, ale nie ma sprawy.

Więc byłem w taksówce z małym ajlawju, zgniecionym, prawie zupełnie wystygłym. Ale z jakiegoś powodu nie dojechałem do domu. Trafiłem gdzieś, gdzie wszyscy byli uchachani i błyskotliwi, i potwornie głodni. Więc piłem i śpiewałem, ale zachowałem moją kanapeczkę.

Dopiero na trzeci dzień mogłem cię nią nakarmić, ale byłeś taki wściekły, że zjadłeś kanapeczkę nawet na nią nie patrząc. Gdybym miał więcej odwagi, powiedziałbym: ale wiesz że cię kocham, wiesz, że cię uwielbiam. Nie każ mi tego więcej powtarzać.

Tłum. Jacek Dehnel

Weekend Warszawski

Again....

ale teraz samemu, w miescie które nie było dla mnie zbyt przyjemne..... padał i było mało ludzi....a ci którzy tak, to i tak nie znalezli czasu....
o warszawiaku nawet nie wpominając....
wiec siedzałem z kotem Cycu na TYM placu - i chodziłem do jednej knajpy....

a ironia losu ze z Krk, ktos do mnie napiszał..... nazwyjmy go Mr. Kir.....

wię troche przed czasem sie ewakuowałem powrotem, zeby z nim byc na chwile.....
co pózniej sie przełził na dosc intensywne bywanie wraz z dwoma nocami....
nie wiem co myslec....

szególnie ze pora jechac do domu...

Prendre l'air (Swiezy powiew....)