Iz Subotice....

Iz Subotice, s ljubavlju..... Kraków, kochany! Wracam.

Szabadkáról, szeretettel..... Krakkó, drágám! Jövök.

Vajdaság.....

Holnap is megyek. Dalmával.
Csak a szokásos:
Piac - Korzó - (kötelezően) Pionir bolt (nem, nem kisdobos leszek vagy ilyesmi, csak ez a neve az édességgyárnak....;)) - Ebéd a Boss teraszán (a képtár udvarán - a Reök palota mellett a magyar szecesszió messze legnagyobb alkotása)

Ez így egy "szokásos" kiruccanás...... és nagyon örülök annak hogy ezt mondhatom.

Egyre erősebb az érzés:
Ez így van jól..... mert ennyi energiát és érzelmet bennem kevés hely szabadított fel.

Szabadka és Vajdaság elpusztíthatatlan vitalitása és élni akarása.

És nekünk halovány fogalmunk sincs hogy ez mit is jelent.....

Majd megpróbálom szavakba fogni, drága P.!

2.

Megint...... Masodik.

Ennek pedig nem kene hogy bantson, merthat lattam egyszer eloben, igaz beszeltunk majd ket hetet, folyamatossan. AZtan ott az az elszalasztott lehetoseg - ami nem is az mert azt vartam hogy ramszol telefonon, ehelyett irt a neten.....
Es most ez.
Legalabb oszinte, es elmondja, ez (is) nagyon szimpatikus.
Nyilvanvaloan ertelmetlen egyszeri dologrol lett volna szo. En ott, O itt. Nyilvan - ez nem kerdes.
Megis egyfajta szomorusag - nem bosszusag vagy duh - fogott el, hogy megint?!

P. azt mondta hogy neki is (33) 35 evet kelett varni....
Addig meg van nehany evem......es nem kivanom keseregve tolteni.
Ugyhogy engedelyeztem magamnak egy jó vajdasagi ebedet, meg egy delutan onsajnalatot.
Es a szerb pasik meg mindig szepek....majd nezelodom.
Ennyi.

Foszlanyok..... Fragmenty.....

Vajdasag......

Egy egyszerusegeben megrazo level a Rózsa utcabol....
Egy picit talan-talan visszadja egy reszet azoknak az erzeseknek amik ide hoznak, mindig vissza...

Hadžić, és egy emlék a Duna utcából

Milyen szegény lehet az, akinek még emlékei sincsenek, mondja a tanárnő, amikor megérkezik és leül velem szemben a Duna utcában a cukrászda elé. Személy szerint újvidéki tartózkodásaim alatt nemigen szoktam ide járni, s még reá vártam, mintha turista lennék, magam is megdöbbentem az egymásba olvadó hangulatos házak szépségén. Elégedetten nyugtáztam, hogy tatarozáskor jó munkát végzett a város, a múltat idéző homlokzatok – amelyek színei az előttem levő fagylaltos kehelyben köszönnek vissza – a város egykori lakóinak igényességéről mesélnek a mának.
A tanárnő egyetemi éveinek emlékét keresve kívánt ide jönni, némi nosztalgikus hangulat reményében.
Ugye, te is szeretsz itt, amikor Újvidéken vagy, állapítja meg.
Mit mondjak? A Duna utca számomra a kilencvenes évek délszláv háborújának és az utána következő szegénységnek a metaforája. Itt nyílt az első turkálók egyike, ahol nyugati selyem blúzokat vagy vastag szoknyát keresni járni a mély elszegényedésbe való belenyugvást jelentette, az udvarok mélyében megbúvó butikokban az ócska svercáruk között serdülő lányok itt találták meg a „divatcikkeket”, amikben szépnek érezhették magukat, és olykor itt lehetet találni olyan olcsó strapacipőt is, ami nem szakadt le a lábunkról már másnap.
De nem ez a fő emlékem innen.
Egy nyári szombati nap emléke kísért, amikor a lányommal egy kis költekezést is megengedtünk magunknak és leültünk éppen ide egy fagyira. A déli napsütés, a körülöttünk nyüzsgő emberek, az édesség-hozta boldogságérzet hatására szinte emelkedett hangulatban kezdtünk hazaindulásra készülődni, én éppen a táskámmal bajlódtam, amikor megállt előttünk egy néni. Igényesen megvarrt, mondhatni csinos ruhában, egyenes tartással, élénk piros rúzzsal az ajkán, fésületlenül. Pénzt kért, konkrét összeget, halkan. Ma is szégyellem azt a pillanatnyi bosszúságot, amit abban a pillanatban éreztem, mert nemcsak hogy pénzem nem volt túl sok, hanem ráadásul a pénztárca is valahol a táska alján a jegyzettömbök alatt bújkált és sehogy sem akart előkerülni. Némi ügyetlenkedés után végül mégis a néni kezébe nyomtam a kért kis pénzecskét, s nagy nehezen összepakolásztam a holmimat, hogy az asztaltól felállva elindulhassunk. S akkor a lányomra néztem, s megdöbbentem: ült mozdulatlanul, s az arcán peregtek a könnyek. Tekintetét követve megfordultam, s megláttam a nénit. A cukrászda melletti kapualjban állt, mohón, szinte remegve nyalta a fagylaltot... Anyu, mit lehet tenni, hogy az öregek ne kényszerüljenek így élni? így a gyerek, s válasz azóta sincs.
Nincs válasz, ellenben van magyarázat. Sok-sok, egyazon gyökerekre visszavezethetően. Most is, Goran Hadžić háborús bűnökkel vádolt szökevény elfogása kapcsán (hol máshol, mint éppen itt, Vajdaságban bújkált, amikor letartóztatták). A hétévi rejtőzködéshez sok-sok néni sok-sok fagylaltja kellett. A Modigliani férfi portré, aminek eladási kísérlete állítólag elvezetett „Szlavónia, Baranya és Nyugat Szerémség (háborús) szerb autonóm területének” és a „Krajinai Szerb Köztársaságnak” az egykori rettenthetetlen „vezetője” felé, 10-15 millió eurót ér. Hogy mennyiért vették ezt a képet Párizsban a háborús urak, ki tudja, de az bizonyos, hogy a pénzt mások kifosztásával, háborús körülmények között szerezték, miközben nemzeti érdekekre esküdtek, és a nemzettársaik üldöztetésére hivatkozva, életeket tettek tönkre. (Mivel is terhelik: Hadžić a vádak szerint részt vett 20 ezer horvát elűzésében Vukovár elfoglalása után, vezetése alatt a szerb csapatok 1992-93-ban horvátok – és baranyai magyarok – elleni bűncselekményeket követtek el, gyilkoltak, házakat gyújtottak fel, fosztogattak, s felelősnek tartják őt a Kelet-Horvátországból elhurcolt horvát hadifoglyok és nem szerb, közöttük magyar civilek feletti kegyetlenkedésekért is, nemcsak a háborús övezetekben, hanem itt a közelünkben, a mitrovicai és a Becskerek környéki táborokban is... )
A vádirathoz nem írhatom hozzá a Duna utcai néni emlékét. Azt az emléket, ami ma is fájóan élő, nemcsak itt a Duna-utcában, hanem minden alkalommal, amikor kéregetőt látok az utcán. És sajnálom, hogy nem vagyok Modigliani, hogy a szemem előtt ma is itt látott képet lefessem: az idős mohó arcot, a ráncos remegő kezet, a szenvedésben is egyenes testtartást, ami minden szónál, minden vádiratnál többet mondana az ember ember elleni tetteiről. Azok után is, amikor ezek a martalócok letöltik büntetésüket, és visszajönnek – hogy itt éljenek közöttünk. Mert már ilyen is van. Pedig a délszláv háború húsz évvel ezelőtt kezdődött.
Friedrich Anna

Film.... :*

Literacko....

Kārlis Vērdiņš

Poeta, krytyk i tłumacz, urodzony 28. lipca 1979 roku w Rydze. Ukończył Kulturoznawstwo na Łotewskiej Akademii Kultury. Od roku 2004 pisze doktorat na temat łotewskiej prozy poetyckiej na Uniwersytecie Łotewskim. Jego recenzje i eseje są regularnie publikowane w prasie łotewskiej. Verdins tłumaczył dzieła współczesnych poetów amerykańskich, angielskich i poetów europejskich z innych krajów. Wydaje poezję od roku 1997 i jest autorem dwóch tomików wierszy. Przez kilka lat pracował jako redaktor Encyklopedii Łotewskiej. Poezja Karlisa Verdinsa była tłumaczona na 16 języków i pojawiła się w kilku antologiach, w tym w antologii młodych poetów Europy Centralnej i Wschodniej "A Fine Line" (Arc Publications, 2004).

Come to Me

Niosłem ci kanapeczkę z serem. Była druga w nocy, wszyscy spali, sklepy zamknięte ale w barze I Love You dostałem kanapeczkę z serem.
Jechałem taksówką z kanapeczką z serem dla ciebie, bo leżałeś tam smutny, może nawet chory, a w domu nie było niczego do jedzenia. Była naprawdę droga, sześć z groszami, ale nie ma sprawy.

Więc byłem w taksówce z małym ajlawju, zgniecionym, prawie zupełnie wystygłym. Ale z jakiegoś powodu nie dojechałem do domu. Trafiłem gdzieś, gdzie wszyscy byli uchachani i błyskotliwi, i potwornie głodni. Więc piłem i śpiewałem, ale zachowałem moją kanapeczkę.

Dopiero na trzeci dzień mogłem cię nią nakarmić, ale byłeś taki wściekły, że zjadłeś kanapeczkę nawet na nią nie patrząc. Gdybym miał więcej odwagi, powiedziałbym: ale wiesz że cię kocham, wiesz, że cię uwielbiam. Nie każ mi tego więcej powtarzać.

Tłum. Jacek Dehnel

Weekend Warszawski

Again....

ale teraz samemu, w miescie które nie było dla mnie zbyt przyjemne..... padał i było mało ludzi....a ci którzy tak, to i tak nie znalezli czasu....
o warszawiaku nawet nie wpominając....
wiec siedzałem z kotem Cycu na TYM placu - i chodziłem do jednej knajpy....

a ironia losu ze z Krk, ktos do mnie napiszał..... nazwyjmy go Mr. Kir.....

wię troche przed czasem sie ewakuowałem powrotem, zeby z nim byc na chwile.....
co pózniej sie przełził na dosc intensywne bywanie wraz z dwoma nocami....
nie wiem co myslec....

szególnie ze pora jechac do domu...

Prendre l'air (Swiezy powiew....)

Shalom

Pierwszy raz na Festywale Zydowskim - cały Kazimierz wypełnione po brzegi.....

Niestety tylko 2 wydarzenie:
sobotę - koniec sabath'u, bardzo klimatycznie: spiewy i muzyka w Synagodze Tempel, z Olą i Kasią
niedziela - spotkanie poświecone Janowi Karskiemu, bardzo ładna i refleksyjna rozmowa na ten temat z Olą i z Elwirą

Film VIII.

Holland. Feliratozva.
Az utolsó 5 percet csak a könnyeimen át láttam....

Niederlandzki. Z napisami.
Ostatnie 5 minut widzałem tylko przez moje łzy....

VGL - Part 1 from Mark K on Vimeo.

VGL - Part 2 from Mark K on Vimeo.

No quiero enamorarme

I don't want to fall in love again

Nie chcę się zakochać

Nem akarok megint szerelembe esni


Daniel Zueras - No quiero enamorarme przez GayClic
Daniel Zueras

Songs for the time of the heat II.

Lana - Otkad Te nema

Vintage

One of the best ever title songs....:)

mint mindenki En is neztem telenovellakat....:)

jak wszysci ja tez ogladalem kiedy telenovelli.... :)

A Pampak kiralya
Król pustyni (w Polsce nie pokazali)

Decision

El kene donteni hogy akkor,
- most jon vagy se?
- varom-e vagy se?
- jo tettem-e hogy telefonaltam? (pentek delutan van....)

-Trzeba by bylo juz podejmować decizji dot.,
- czy przyjedzie czy nie?
- czy Ja czekam na niego czy nie?
- czy dobrze zrobilem ze zadzwonilem?

.....Echhh.....

Music for the heat of summernights

Dalok nyári éjszakákra

Piosenki w czasach upalnych nocy


Lana - Ubile usne moje

Zseni vagyok

- de legalábbis liberális, iskolázott és nagyvárosban lakom....

Index - cikk itt

Egyéb idevágó pontok:

• A rendetlen desktopok gazdái nagy valószínűséggel liberális, iskolázott városlakók. Fontos nekik a karrierjük, és jók matematikából.

• A rendetlen desktopokat fenntartók 7 százalékkal nagyobb valószínűséggel szereztek egyetemi diplomát, és 19 százalékkal többen végeztek el posztgraduális kurzust, mint a rendezett desktopok tulajdonosai.

• A zsúfolt nagyvárosokban élők 42 százalékának kaotikus ikondzsungel burjánzik a desktopján.

The last....

Minden valószínűség szerint ma voltam az utolsó órámon az egyetemen....

Najprawdopodobnej dziś byłem na ostatnich zajęciach na uczelni.....

pater-noster

Nem, nem evangelizálódom....
Azt tudjuk, hogy mindenféle építészeti bigyóim vannak amik ámulatba tudnak eljetni....;)
Többek közt a ma már szinte eltünt pater-noster-ek, egyfajta lift, édekessége hogy azonos sebességel mozog, szallagszerűen egy irányba. A XX század elején igen népszerű volt, lévén építése sokkal költségtakarékosabb mint egy rendes felvonóé, ezenkívűl sokkal kevésbé helyigényes.

Lengyelországban manapság 3 üzelemő pater-noster van. Katowicében, Wrocławban és Opoléban. Ez utóbbi a Vajdasági Hivatalok épületében. Abszolút véletlenül itt dolgozott Ola is valamikor, így amikor meséltünk neki Szegedről (Ahol ugye a Megyeházán van működő pater-noster), mindjárt tudta miről van szó, ez pedig egy lengyeltől nem mindennapos....

Akkor mesélte hogy Opoléban is van, és ,most láthatjuk is..... ;)

For record....

The nice, short weekend:

- Friday, short time work, coffies at Vespa Coffe on ul. Lea with Karo, Night at Wawel - Miłosz on the walls, Stolarska
- Saturday, new jeans and shopping with Ola, night with asa & Ania on the balcony, with strawberry-orange drinks....;)
- Sunday, work at 6:30 am....., Inda called with news after a month..... dinner with Ola and serial: White Collar (see underneath....;)

Lengyelország, te csodás II.

Érezd magad meghívva.....;)

FlashMob - Warsaw

Nem szoktam itt karomkodni......de mindenki menjen a fenebe.....amiota eloszor lattam ilyesmit, azota lenne jo resztvenni.... es most volt....es meg csak nem is tudtam rola....ech...shame on you....

Nie zwykle tutaj przeklinac......ale wszyscy mozecie sie udac tam gdzie pieprz rosnie.....odkad pierwszy raz widzałem cos takiego chchiałbym zrobic to....i teraz było....i nawet nie wiedzałem o tym....ech....

FlashMob in Warsaw Metro - Centrum station, 06.06.2011