Nincs megírva az sehol, hogy miden menjen így tovább, Nincs megírva az sehol, hogy én nem veszthetek csatát. Volt valóban néhány szép napom, De lesz egy kedves búcsúmondatom, És ha így igaz, Hát nincsen más vigasz:
Jobb ez így nekem, akkor is, ha rossz, Jobb ez így nekem, gondot nem okoz, Jobb ez így nekem, akkor is, ha fáj, Jobb ez így nekem, de most még szíven talál, Jobb ez így nekem, nem kell szerelem, Jobb ez így nekem, könnyen viselem. Szerettem őt, elismerem, De holnapra már nem ismerem, Akkor is, ha rossz, jobb így nekem!
Nincs megírva az sehol, hogy téged nem felejtlek el, Nincs megírva az sehol, hogy érted tönkremenni kell, Alkonyatba hajló délután, Felkapom az ünneplő ruhám, S megünneplem én, Hogy nem vagy már enyém!
Jobb ez így nekem, akkor is, ha fáj, Jobb ez így nekem, bár most még szíven talál, Jobb ez így nekem, nem kell szerelem, Jobb ez így nekem, könnyen viselem. Szerettem őt, elismerem, De holnapra már nem ismerem, Jól tudom, most mit kell tennem, Búcsúzom, mert el kell mennem, Akkor is, ha rossz, jobb így nekem!
A po polsku.... Nigdzie nie jest napiszane tak, zeby tak było wszystko dalej nigdzie nie napiszane, ze nie moge przegrac bitwę Miałem kilka, naprawed pięknych dni, ale bede miał ładną pozegnanie, I jesli to prawda, to nie ma juz innej pociechy, niz:
Tak lepjej dla mnie, nawet jesli gorzej, Tak lepjej dla mnie, nie ma problemu Tak lepjej dla mnie, nawet jesli boli Tak lepjej dla mnie, choc trafia w serce Tak lepjej dla mnie, nie chce miłosci Tak lepjej dla mnie, lzej mi tak Kochałem go, przyznaje Ale juz jutro nie znaje Nawet jesli gorzej, i tak lepjej dla mnie!
Nigdzie nie jest napiszane tak, ze nie zapomne cię nigdzie nie napiszane, ze dla ciebie trzeba sie złamac padającym w zmierzch, popołudniu wskocze w odświętną sukienkę i poswiętuje ze, juz nie jestem moim!
Tak lepjej dla mnie, nawet jesli gorzej, Tak lepjej dla mnie, nie ma problemu Tak lepjej dla mnie, nawet jesli boli Tak lepjej dla mnie, choc trafia w serce Tak lepjej dla mnie, nie chce miłosci Tak lepjej dla mnie, lzej mi tak Kochałem go, przyznaje Ale juz jutro nie znaje Nawet jesli gorzej, i tak lepjej dla mnie!
la, la, la, la
Tak lepjej dla mnie, nawet jesli boli Tak lepjej dla mnie, choc trafia jeszcze w serce Tak lepjej dla mnie, nie chce miłosci Tak lepjej dla mnie, lzej mi tak Kochałem go, przyznaje Ale juz jutro nie znaje Dobrze wiem co teraz mam robic, zegnam, bo musze isc dalej Nawet jesli gorzej, i tak lepjej bedzie dla mnie!
Olyan nagyon régen beszéltem már a lengyel romantikus romédiákról.... Ennek oka hogy nem volt egy kanyi normális sem... De most... hahh... lesz..
Miłosc na wybiegu - Szerelem a kifutón - Tiszta Holywood! :)
Naon várom....;)
Bardzo dawno temu ostatnio piszałem o Polskich Komedii Romantycznych.... Z powodu głównie takiego, ze nie było o czym piszac, poniewaz Kochaj i tancz oraz Idealny facet dla mojej dziewczyny raczen nie osiagali taki poziom, owszem ogladałem odu, ale ta pierwsza, nawet dla mnie (a ja mam na prawde ogromna wystrzymałosc jesli chodzi o PKR) było denne.... a drugi mogło byc dobra o ile by tego zrobili a nie tylko jakos tam składali z czesci tylko.... Ale teraz!!!! Miłosc na wybiegu.... hahh, Kune ubóstwiam, Doroczynski jest mega sliczny (znowóz po Rozmowy noca), a ta nowa dziewuszka całkiem fajna i sensowna...
Z okna mojego pokoju na piątym piętrze widzę deszcz nad Paryżem, szare strofy deszczu, szarą kurtynę, która czesze dachy kamienic. 150 lat temu umarł Chopin, także w październiku, na placu Vendôme. Plac Vendôme jest teraz niewiarygodnie czysty i bogaty, lśniący, i gości inne diamenty, inne gwiazdy. Père Lachaise jest zapewne pusty dzisiaj - któż by odwiedzał groby w taki dzień? Aż tak bardzo nie kochamy nieobecnych (obecnych prawdopodobnie jeszcze mniej). W wilgotnych ogrodach pełzną ślimaki, w górę albo w dół, jakby szukały słońca. Widzę biura pełne komputerów i miasto, które jak lotniskowiec, wiozący niezliczone dusze, przedziera się przez Ocean Lodowaty. Nie ma ani wojny, ani pokoju, pada deszcz. Wydaje mi się, że w szybko biegnącym obłoku ukrywa się nieśmiały anioł; zamienia się w łabędzia, potem w klęczącego mnicha, a na końcu w białą, wydętą wiatrem chorągiew. To, co w nas umiera, odchodzi cicho, dyskretnie, lecz nie bezgłośnie. To, co się rodzi, milczy długo. Tylko nicość krzyczy.
Szekeres Adri - Hosszú forró nyár / Gorace, długie lato
Hosszú, forró nyár - mesék a boldogságról. Együtt voltunk még - mesék egy furcsa párról. Hosszú, forró nyár - azt hittük nem lesz vége. Úgy elfordultál - felhő futott az égre.
Várlak még, ahogy a nap fényét tavasszal hívja a mező és a reszkető virág. Sajnos, hogy elmúlt már a hosszú, forró nyár. Tudom, hogy nem kis butaság, gondolok én mégis rád.
Hosszú, forró nyár - a vége mégis más lett. Együtt voltunk még - de csúnya folytatás lett. Hosszú, forró nyár - nem tudom miben bízzak. Úgy elfordultál - hagyjam, vagy visszahívjam.
Várlak még, ahogy a nap fényét tavasszal hívja a mező és a reszkető virág. Sajnos, hogy elmúlt már a hosszú, forró nyár. Tudom, hogy nem kis butaság, gondolok én mégis rád.
Várlak még, ahogy a nap fényét tavasszal hívja a mező és a reszkető virág. Hátha míg várok rád, elfogy a távolság. Ki tudja, visszajön talán még a hosszú, forró nyár.
(Hátha míg várok rád, elfogy a távolság. Ki tudja, visszajön talán még a hosszú, forró nyár.)
Po polsku Gorace, długie lato - bajki o szczesciu Bylismy razem jeszcze - bajki o niecodziennim parze Gorace, długie lato - wierzylismy ze nigdy sie nie konczy. jak sie odwróciłes - niebo sie zachmurzało.
Jeszcze na ciebie czekam, jak wiosną łaki i kwiaty czekają na słonce Niestety, Gorace, długie lato juz mineło. Wiem, ze niemała głupota ale mysle o tobie.
Gorace, długie lato - koniec konców jednak był inny Bylismy razem jeszcze - ale dalej było gorzej Gorace, długie lato - nie wiem w co mam wierzyc jak sie odwróciłes - zostawic czy wołac jeszcze
Jeszcze na ciebie czekam, jak wiosną łaki i kwiaty czekają na słonce Niestety, Gorace, długie lato juz mineło. Wiem, ze niemała głupota ale mysle o tobie.
Jeszcze na ciebie czekam, jak wiosną łaki i kwiaty czekają na słonce. Ze moze póki czekam, odległosc zniknie. Kto wiem, moze powróci to Gorace, długie lato?
(Ze moze póki czekam, odległosc zniknie. Kto wiem, moze powróci to Gorace, długie lato?)
Dokładnie rok temu - o ile dobrze wspomne....:) - lezałem w łózku pewnego faceta, co prawda lezenie nie było planowane ale jednak....;). Zaczeło sie wszystko na tej ławeczce..... i pamietam ze mimo cepłej pogody, w nocy juz był lekki chłód, wiec przenieslismy sie do niego. Zaproponował herbate, wypilismy. Byłem zmeczony, dalej od domu, wiec jednak zostałem..... nie wiem jak i dlaczego, pamietam tylko ze połozilismy osobno (jezu...spiwór....i te sprawy....:) i ubrane, a obudziłem sie w ramionach jego, półnagi. Był słoneczny poranek....
i mozecie cokolwiek powiedzic.......nie tak miało byc dalszy bieg.....
Pontossan egy évvel ezelőtt - ha jól emlékszem - egy bizonyos pasi ágyában feküdtem, mondjuk ez a fekvés nem volt tervezve....dehát van ilyen.... ;). Minden azon a padom kezdődőtt..... hmm, emlékszem hogy annak ellenére hogy meleg időjárás volt, éjjelente már lehült a levegő - ugyhogy elmentünk hozzá. Teáztunk. Fáradt voltam meg messzebb is otthonról ugyhogy maradtam.... nem tudom hogyan és miért, csak emlékszem, hogy külön kölön feküdtünk le (anyám.....hálózsák és társai...>) felöltözve, felébredni viszont már a karjaiban, félmeztelenül ébredtem. Napsütéses reggel volt.....
És mondhat bárki bármit........ nem így kelett volna a továbbiakat......
És ha már az ország meg a nép, meg hogy milyen is itt élni:
"...és megtanultam élni a hétköznapi villamosos-közértes életet, amelyben a pénz elveszti azt a játékpénz mivoltát, amivel oly könnyen gurul ki a turisták kezéből.... valódivá vált..."
A jak juz o Polsce z punktu widzenia Węgra, który wybrał Polske:
"....i nauczyłem się żyć, tego tramwajowo-supersamowego życia, w którym pieniądze tracą swojego zabawnego charakteru, przez którego tak łatwo wydac ich turystom..... został realnym..."
Merthogy vannak..... és nem csak Én létezem a magam kis magyar-lengyel mércéjécel.... sőt! vannak Krakkóban is... És hihetelenül jó meglátásaik vannak, amikről nem vagy csak érintőlegessen emlékeztem meg az elején, mostanra meg annyira mindennapivá vált hogy fel sem kapom a fejem.... És Egyikőjük megengedte hogy linkeljem... Tessék olvasni!!
megdöbbentő hogy most, 5 év után sikerült kihalászni a netről egy olyan hivatalos dokumentumot amely lehetővé teszi hogy az Oktatási Minisztérium igazolást állítson ki a külföldi tanulmányaimról.... Ez eddig nem volt lehetséges, de olyan szinten hogy egy hivatalosnak kinéző a hugom nevére írott igazolást használtunk, amelyet még valamikor balkézről a bizottság irodájából kaptunk.....és kb. olyan szinten volt őrizve mint egyetlen más dokumentum se otthon. MOstmeg, lehúztam a kérelmet, kitöltöttem aláírtam, visszaszekenletem, e-mailben elküldte az Ügyfélszolgálati irodába (ahol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak!!) és sinen van a dolog.
Komoly sokkban és döbbenetben leledzem.....
Volt egy másik dok is, ami a nyugdíj igazolásához kell.... egy füst alatt azt is elintéztem.... ;))
Dziwnie, jak czas przeminie przez człowieka. Zderzenia, ludzi, mysli - chodzą wte wewte, jak fale przez duszy człowieka, a po jakims czasie nic nie ma po nich. Zgubią sie gdzies po drodze, jak małe niepotrzebne rzeczy w duzym domu. Stracimy - tu i ówgdzie - młautkie skrawki naszich dusz, bo gdzies - przy pewnim oknie na parapecie, na rozdrozu ulic, na ławce w parku - przepadną. Te własnie nazwamy - wpomnienie, trzymamy przez jakis czas, zaleznosci od tego ile mam w sobie romantyke. Ale w koncu - niewidzalnie - na zawsze odpadną, jak ciche stare przyjaciele, albo zycie, który zaczyna z nami a raz zostaje z tyłu.
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt
Sorozatok...... wiadomo ze potrzebuje ich, jak wode i powietrze... no trudno, nic na to nie poradze...... a ostatnio przyszło mode na ogladanie seriale na Youtube.... naturalnie ze gejowskie.... Zreszta cudowna usługa internetowa pomaga znacznie poszerzic horizonty, bo np. Ja ogladam na raz amerikanski, niemiecki, britijski i ostatnio - cudnie!!! - bułgarski serial..... Ciekawosc tylko pozostaje co do Polski.... i kiedy tu w koncu odwaza....
Seriale..... azt tudjuk hogy nem élhetek nélkülük..... így jártam.... Mostanában divatba jött a Youtubon való sorozatnézés, és hála a feltöltöknek mindenfélét találunk, ugyhogy most egyszerre nézek amerikai, német, brit és - mai találmány - bulgár sorozatot..... Mostmár csak kérdés hogy itt nálunk (PL) ki és mikor mer majd bármi ilyet mutatni, akkor amikor itt még nem is mutatták be a QaF-ot, és az L word is csak most julius óta van kábelen.....
Seriale/Soap's:
Schyncronicity: (BBC3) (már vége - meg egyébként is minisor. volt)
http://www.youtube.com/watch?v=UWnTLMD_t1w
Brothers and Sisters: (Fox)
http://www.youtube.com/watch?v=fNYs3vR-qYg (a televiziózás legnagyobb sorával: "Because I've changed the lightball's" )
Verbotene Liebe: (Das1)
Montázs, nem lövök le poénokat - csak egy keveset...:)
és az új kedvenc: Zabranjena Lyubov: (Nova)
Kopia niemieckiego originału - choc niemcom trwało jakies 10 lat zeby miec watku branzowego, a bułgarom od razu sie pisało..... Tak, tez jestem zaskoczony..... To jest zreszta pierwsze icgh spotkanie, po czym Chris zdecyduje sie jednak na slub..... Hmm.... wahał, wahał....a tak nagle....
Olyan nagyon sokáig vártam egy olyan írásra ami tényleg Azt mondja el, Arról szól..... Köszönöm Csaba!
Ha megengeditek tegeződnék veletek, hiszen én vajdasági magyarként olyan közel állok a szívetekhez. Fiúk és lányok! Én elhiszem, hogy a budapesti légkondis irodából a nammamaország térképektől nem látszik a valóság, de attól még nem kellene a hülyeséget ismételgetni állandóan. Manapság már minden hívetek azt hiszi, hogy ő egy giga összeesküvés része, hogy van egy ultimét igazság, aminek csak ő van a birtokában. Hogy ő mindenkinek mindig megmondhatja, mert ő az igaz magyar. A többi áruló, meg idegenszívű vagy mi a tököm. Nem ismerem jól a terminológiátokat. A lényeg, hogy elhitte ez a sok iskolázatlan barom, hogy ők tudják az igazságot, de én nagyon unom már ezt. Odáig fajultak a dolgok, hogy a ti nyaloncaitok oktatnak engem magyarságra, és magyarázzák nekem, hogy mi a Vajdaság. Nekem, akinek az ük-ük-üköregapja is ott túrta a földet. Én vagyok hülye barom, aki nem tudja, hogy az nem Vajdaság, hanem Délvidék (aha), meg tanuljak történelmet, akkor talán jobb magyar leszek. Engem jó magyarnak neveltek a szüleim, de nem erre.
Emberség, barátság, szolidaritás
Megtanultam magyarnak lenni a nagyanyámtól, aki mindig a kert falára tett egy adagot az aznapi ebédből. A szomszédnak, akinek nem volt. Az levette onnan, és felmelegítette a "villanyrezsón" azzal az árammal, amit a nagyanyám udvarából áthúzott dróton kapott. Cserébe néha felaprította a fát, vagy faragott nekem fakardot, ha úgy hozta a szükség, hogy a szomszéd szerb gyerekkel irthassuk a sárkányokat a susnyásban. Igaz, a szomszéd srácnak esztergált kardja volt, de elég buzis egy darab. Az enyém meg mint egy igazi pallos. A padlástérben is mindig lakott valaki: egy festő, egy énekes, egy diák, egy hómlesz. Volt köztük magyar, szerb, bosnyák.
Az öreglány a bugyijában csempészte át a montreali levelet a hátáron a magyar barátainknak, mert szegények a magyarországi címre nem merték kérni. Mielőtt indult, likőrt készített. Csak úgy házilag, hogy ne menjen üres kézzel, ha sok pénze nem is volt, mindig vitt valamit. A magyarság nekem emberség, barátság és szolidaritás.
Az dédnagyapám a Monarchia seregében harcolt. A kitüntetéseit egy nagy plecsnivel helyettesítették, hogy ne kelljen annyi vasat lógatnia magán. Aki ért hozzá, biztos tudja, mi az: egy turul markolja a kardot a magyar címer tetején. Gondolom azért kapta, mert jó magyar volt. A partizánok kishíján kivégezték. A (sima)nagyapám már a vajdasági magyarokból verbuvált szedett-vedett partizáncsapatokat erősítette a második világháborúban. A német hadosztályok ellen mentek harcolni civil ruhában, első világháborús francia mordályokkal. Mentek... Meneteltek, és vitték őket. Tőlük megtanultam: a magyarság bátorság és tisztes helytállás, akármi történik is.
Humorérzék, önzetlenség, kemény munka és hit
Amikor gyerekként azt kérdeztem apámtól, kik karcoltak kereszteket a bejárati ajtónkra, azt mondta: valami idióták. Amikor azt kérdeztem tőle, kik kaparták le a "levelek" feliratot a postaládánkról, csak annyit mondott: valami idióták. Amikor apám megkapta a szolgálati lakást, velünk együtt beköltöztek az új szomszédok is. Szerbek, montenegróiak messziről.
Olyan messziről, hogy a betonon eleinte szédültek egy kicsit. Az egyik új szomszédot megkérdezte az öregem, hogy hogy tetszik az új lakás, erre az azt mondta: jó, csak a hajszárító magasan van kicsit a fürdőszobában (a ventilátorra gondolt szegény). - Nem baj, szomszédasszony! Én egy széket szoktam alátolni - mondta erre a faterom, és továbbállt. A magyarság nekem vidámság és humorérzék, ha nehéz idők járnak is, és csak kevesen értik a viccet.
A kilencvenes években a szerb srácok már egyre többször vetették oda anyámnak, hogy ő csak egy mádjár, azaz magyar, tehát ne pofázzon, de legalábbis előfordult. Imádott tanítani.
Egy kis cigány kölyök, bizonyos Sanyika járt hozzánk matekozni, mert le volt maradva. A putriban nem lehet matekozni, nem divat. Apám következetesen Sándornak szólította. Az anyám meg ingyen tanította persze. Ne maradjon le az a szerencsétlen gyerek. Sokszor beszélgettünk az óra után. Tanulni kell, hogy boldogulj, meg ilyenek... Sanyika egyszer azt mondta az ebédlőasztalnál, ahol tanultak: én is egyetemre akarok járni, mint Csaba (ez én vagyok). Persze akkor még csak középiskolás voltam, de mit tudta az a kis purdé?
Rég nem láttam Sanyikát, aki azóta már biztosan igazi Sándor lett. Apám azt mondja, szakmunkás lett belőle, fizetést kap, dolgozik. Végül „egyetemre" ment tehát. A magyarság nekem önzetlen segítség, emberszeretet.
Az én nagyapám hajnalban ki-, este behajtotta a traktort az udvarába. Néha cigarettázott a gangon. Főleg vasárnap, mert az volt az egyetlen nap, amikor nem dolgozott. Az úr napját megszenteld - mondta. Eszerint élt, bár templomba menni nem láttam soha. Az udvaron halomban állt a kukorica, mindig tolatott valaki, az állatok zabáltak, vagy menekültek a nagyanyám elől. A magyarság nekem a becsületes, kemény munka is és jól megérdemelt dohányzás a vasárnapi napsütésben.
Ki a nagyobb magyar, ki a bértollnok, ki a kommunista, ki a provokátor és legfőképp ki a zsidó? Nem én fogom eldönteni. Akad jelentkező bőven. Nem akarok versenyezni senkivel magyarságban. Neked csíkosabb a zászlód ez biztos, bár a te kezedben ez csak bot és vászon, és nem várom el tőled, hogy tudd, honnan idéztem. Nem versenyzek veled magyarságban, de abban biztos vagyok, hogy az én nagyapám nem dugna disznólábat bronzcipőkbe soha. Sokkal fontosabb dolga is akadna annál.